|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 34 találat | lapozás: 1-30 | 31-34 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Nagy Zsuzsanna 2000. szeptember 25.Szept. 23-24-én Árkoson ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. A rendezvényen szó esett az erdélyi újságíróképzésről, a szakma sajátos kérdéseiről, a romániai magyar sajtó kilátásairól és lehetőségeiről. A szakmai tanácskozások mellett számos könyvbemutatóra is sor került, és átadták az egyesület 1999. évi díjait. Riport műfajban nívódíjat kapott Gittai István, a Bihari Napló szerkesztője, a tévés szakmában kifejtett tevékenységükért elismerésben részesült B. Nagy Veronika és Sánta Ádám, a bukaresti televízió munkatársai. Fotósdíjat vehetett át Nitescu Alexandru, a Bihari Napló fényképésze, pályakezdő díjat kapott szintén a B. N. munkatársa, Kulcsár Andrea. Dicséretet kapott Simon Gábor, a marosvásárhelyi rádió munkatársa, Puskel Tünde Emese, a Duna Televízió aradi tudósítója és Becze Zoltán, a Csíki Televízió szerkesztője. A Pro Amicitia díjat Dan Pavel politológus érdemelt ki. Szept. 23-án az eltelt tíz év mérlegét vonta meg a jelen levő közel száz újságíró-szerkesztő. Az ünnepségen részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnöke, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Patrubány Miklós, a MVSZ elnöke, Márton Árpád parlamenti képviselő és Gáspárik Attila színművész, az országos audiovizuális tanács tagja. A Határon Túli Magyarok Hivatalának képviseletében Bátai Tibor elmondta: a magyar kormány által kitűzött nemzeti integrációs célok eléréséhez nélkülözhetetlen a korlátok nélküli kölcsönös tájékozódás és tájékoztatás szabadságának megteremtése. Hozzátette: nem csak arról van szó, hogy a budapesti média műsorokkal lássa el a kárpát-medencei régiókat, hanem arról is, hogy a régiók saját arcukat is megmutathassák, s ne csak Budapestnek, hanem egymásnak is. A jubileum alkalmából Mihai Miron, a Romániai Hivatásos Újságírók Egyesületének elnöke díszoklevelet adott át a MÚRE-nak. Este az árkosi Szentkereszthy-kastélyban díszoklevéllel jutalmazták azt a több mint nyolcvan kollégát, akik az egyesület fennállása óta jelentős mértékben vállaltak részt annak munkájában. A díjkiosztáson fellépett a Vox Humana kamarakórus, Boros Zoltán, Dévai Nagy Kamilla és a kárpátaljai Csobolya József. /Nagy Zsuzsanna: Árkoson ünnepelt a romániai magyar sajtó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./ Bátai Tibor a MÚRE-nek mint szakmai szervezetnek az egész magyar nemzeti közösség életében betöltött súlyát, jelentőségét ecsetelve. "A médiának megvannak az eszközei ahhoz, hogy a huszonegyedik század visszaadja egy részét annak, amit nemzetünktől a huszadik elvett: a szellemi egymásra találás és együttélés lehetőségét, a magyar nemzet jövőjének együtt történő megalkotását." Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ugyanezt a gondolatot emelte ki beszédében: az, hogy a mi közösségünk ki tud-e bontakozni, el tud-e indulni a gyarapodás útján, nagymértékben a sajtótól függ. /(ágopcsa): Tízéves a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 26./2001. május 17.Tízéves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Az előzménye: a 80-as években Zsigmond Győző magyartanár évről évre anyanyelvi versenyeket szervezett az iskolásoknak. A diktatúra idején a szekuritáté döntésére ezért Zsigmond Győzőnek távoznia kellett Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyön kötött ki. Ott szervezte meg a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny (rövidítve: KAV). Ezeknek a versenyeknek a tapasztalatai vezettek el az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) megalakulásához, sepsiszentgyörgyi székhellyel. Első elnöke Tulit Ilona sepsiszentgyörgyi magyartanár volt, őt követte Zsigmond Győző (ma egyetemi adjunktus), néhány éve pedig Péntek János nyelvészprofesszor, kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár tölti be az elnöki tisztet. A két alelnök: Török Katalin magyartanár, Ördögh-Gyárfás Lajos villamosmérnök, művelődési felügyelő; titkár: Nagy Zsuzsanna újságíró. A szövetség szakmai, tudományos irányítója az első perctől kezdve Péntek János volt. Az AESZ-nek ma már van alosztálya is Kolozsvárott: az Aranka György Nyelvművelő Kör. /Komoróczy György: Tízéves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Nyelvművelés magas fokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./2001. október 2.Sikeres volt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) múlt hét végi árkosi szakmai tanácskozása. Öt egyetemi tanár, egy tudományos kutató és egy középiskolai tanár beszélt a Kárpát-medencei magyar nyelvművelés, tankönyvírás, iskolai oktatás égetően fontos kérdéseiről. Fazekas Tiborc Hamburgban tanító professzor leszögezte, a nyelvápolás állami feladat, az értelmiség feladata, és szükség van a modern nyelvújításra: száműzni kell az elburjánzott nyelvi durvaságot, magyarítani kell a szakmák, tudományok nyelvezetét. Murvai Olga, a bukaresti Hungarológiai Intézet professzora azt fejtegette, hogy Európa szellemének nem felel meg az egyetlen közös nyelv. Szabómihály Gizella tudományos kutató a felvidéki közigazgatási, illetve hivatalos nyelv állapotát vizsgálta. Ágoston Mihály újvidéki egyetemi tanár a magyar anyanyelvűek magyar nyelvhasználatáról beszélt, mely alkalommal az intézményes anyanyelvépítés fontosságát emelte ki. Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az AESZ elnöke a nyelvhasználati egység megteremtésének lehetőségeire tért ki. Előadásának lényege: Közelíteni kell az anyaország határain kívül eső régiók nyelvhasználatát az ideálisnak tartott szabvány-magyar fő változathoz. Székely Győző egyetemi tanár az Erdélyi Tankönyvtanács képviselőjeként a tankönyvek rossz nyelvezetéről beszélt. Balázs Géza budapesti nyelvészprofesszor választott témája: Milyen lesz a 21. század magyar nyelvi kultúrája? Szerinte olyan lesz, amilyenné tesszük. A tisztújító közgyűlésen a vezetőségben nem történt változás: Péntek János maradt az elnök, Török Katalin alelnök, Ördögh- Gyárfás Lajos ügyvezető elnök, Nagy Zsuzsanna titkár. A Nyelvőrzés-díjat Asztalos Lajos kolozsvári lapszerkesztő és műfordító kapta. /Komoróczy György: Anyanyelvi konferencia Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./2002. december 4.Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) szervezésében nov. 29-én Informatizált világ és anyanyelv címmel tartottak szakmai tanácskozást a Kovászna megyei Árkoson. A Péntek János kolozsvári egyetemi tanár, AESZ-elnök által vezetett értekezleten jeles magyarországi és erdélyi szakemberek tartottak előadásokat. Prószéky Gábor budapesti professzor előadása után kolozsvári egyetemi oktatók a számítógépes nyelvezetről és a magyarítás lehetőségeiről beszéltek. Szilágyi N. Sándor professzor a szövegminőségről, nyelvhelyességi, helyesírási kérdésekről, ezt vitte tovább Benő Attila adjunktus, Demeter Éva és Sárosi Krisztina doktorandus. Ördögh-Gyárfás Lajos ügyvezető elnök, Török Katalin alelnök és Nagy Zsuzsanna irodavezető különböző működési területekről és az AESZ pénzügyi helyzetéről adott számot. /Anyanyelvi értekezlet Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./2004. május 12.Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) és a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont szervezésében máj. 8-án tartották Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét. A versenyen közel száz általános és középiskolás diák vett részt Székelyudvarhelyről, Nagyváradról, Székelyhídról, Brassóból, Kolozsvárról, Nagybányáról, Aradról, Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről és Kovásznáról. Tapodi Zsuzsa, a bukaresti hungarológiai tanszék, illetve a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem előadótanára állította össze a játékos feladatokat, és vezette le mind az általános, mind a középiskolások versenyét. Az általános iskolások vetélkedőjének témája Lengyel Dénes Régi magyar mondák című kötetének, a középiskolásoké pedig Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényének ismerete volt. /Nagy Zsuzsanna: Anyanyelvi vetélkedő Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./2004. június 23.Sántha Attila munkája, a Székely Szótár /a Havas Kiadó megbízásából a csíkszeredai Státus Kiadónál látott napvilágot/ körülbelül kétezerötszáz szócikket tartalmaz, ebből ezerkétszáz van a főszótárban, tehát azok a szavak, amelyek kizárólag a Székelyföldön használatosak, a mellék-szótárba pedig azok a szavak szerepelnek, amelyek ugyan máshol is használatosak, de nincsenek benne az irodalmi nyelvben. /Nagy Zsuzsa: Megjelent a Székely Szótár. A székely ember büszke nyelvi kincsére. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./2004. november 8.A Kriza János Országos Balladamondó Versenynek adott otthont hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) a középiskolások számára évente megrendezi a nagy népdalgyűjtőről elnevezett balladamondó versenyt, amelyen idén első ízben szakiskolások is részt vettek. A diákokat Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke köszöntötte. A balladamondó verseny első díjazottja Kovács Réka, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző diákja lett. /Nagy Zsuzsanna: A szép magyar nyelv igazi forrásai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./2005. február 2.Farkas Árpád költőt, műfordítót a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjében részesítette Mádl Ferenc államelnök. Farkas Árpád azonban nem veszi át a magas rangú kitüntetést. A háromszéki költő Mádl Ferenc államelnöknek írt levelében kifejtette, a hír hallatán lelkesedése csak addig tartott, amíg felkereste e kitüntetés honlapját, amelyben rögzítve van, hogy „a Magyar Köztársasági Érdemrendet a miniszterelnöknek a kormány hozzájárulásával tett előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök”. Farkas Árpád indoklásában leszögezte: „E kormány a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti kampányában megvádolta a határon túli magyar nemzeti közösségeket Magyarország és állampolgárai kifosztásának szándékával. E kormány, pontosabban annak fője ellenünk hangolt kampányának számunkra oly szomorú sikere után támogatásáról biztosított, és egyben biztatott bennünket kettős identitásunk megőrzésére és fejlesztésére.” 2004. december 5-e után nevetségesnek érzi egy kitüntetés örvén kiemelkedni sorstársai közül. A háromszéki költő elnézést kérve Mádl Ferenc államfőtől, végezetül kijelentette, a magyar államelnök sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólagos kézszorítása is többet jelent számára minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél. /Nagy Zsuzsanna: Farkas Árpád nem fogadja el a Magyar Köztársaság kitüntetését. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./2005. február 3.Farkas Árpád minden elismerést megérdemlő, méltósággal visszautasító gesztusa a helyzetérzékeny, mindennapi meghatározottságainak szorításából kilépni nem tudó alkotó ember – valljuk be minden nosztalgia nélkül: letűnőfélben levő – felelősségérzetét mutatja, írta Papp Attila Zsolt. /Papp Attila Zsolt: Alagutak a mában. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./ Előzmény: Nagy Zsuzsanna: Farkas Árpád nem fogadja el a Magyar Köztársaság kitüntetését. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2.2005. április 19.Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Brassóban szervezte meg a magyar nyelv napjait. A háromnapos rendezvény keretében anyanyelvi konferenciára került sor és több országos verseny helyszíne volt a társszervező Áprily Lajos Főgimnázium. A vendégeket Petki Pál, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium igazgatója és Aranyosi István, a megyei önkormányzat oktatásért felelő tanácsosa köszöntötte. A konferencián Magyarok és szászok a keleti végeken címmel neves előadók értekeztek. Balázs János, a Brassói Lapok munkatársa a lakosság-összetétel drasztikus változásáról szólt; Pozsony Ferenc néprajzkutató a szászok és a magyarok egymáshoz való viszonyát fejtegette; Balogh András egyetemi tanár Honterus munkásságát ismertette; Kovács Lehel informatikus az általa szerkesztett hétfalusi csángó tájszógyűjteményből tallózott; Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője a szász kivándorlásról szólt; Péntek János egyetemi tanár a magyar és a szász kultúra összefonódását emelte ki. /Nagy Zsuzsanna: A Magyar Nyelv Napjai Brassóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 19./ Brassóban a Magyar Anyanyelv Napjai rendezvény keretében sor került a kisiskolásoknak szóló Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőre, az Országos Mesemondó Versenyre (I-IV, V-VIII, illetve közép- és főiskolások számára), valamint a középiskolásoknak szervezett Magyarok és szászok a keleti végeken című tematikus versenyre. Az anyanyelvi vetélkedőn részt vett az apácai Kakasok nevű csapat, Brassóból a Táltos trió, a csernátoni Pitypaláré, a csíkmenasági Tudorka, a gyergyószentmiklósi Égszínkék, a kolozsvári Fekete Hollók, a Kolozsvári Kincsőrzők, Magyarlapádról az Iskolapad, Marosvásárhelyről a Szópelyhek, Szászrégenből a Csipet-csapat, Székelyudvarhelyről a Kincskereső és Zaboláról a Manók. /(Tóásó Áron Zoltán): A Magyar Nyelv Napjai Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./2005. május 14.Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) minden évben Kovásznán megszervezi a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt. Ebben az esztendőben húsz csapat, közel száz általános és középiskolás diák mérte össze anyanyelvi tudását. Kötelességünk megemlékezni József Attiláról – mondta megnyitóbeszédében Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke. A középiskolások feladatlapjait Zsigmond Győző, a bukaresti tudományegyetem hungarológiai tanszékének vezetője állította össze. /Nagy Zsuzsanna: Kötelességünk megemlékezni József Attiláról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./2005. október 24.Péntek János egyetemi tanárt választották újabb négy évre az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) elnökévé az október 22-én Sepsiszentgyörgyön tartott tisztújító közgyűlésen. A szervezet új alelnöke Erdély Judit, a Mikes Kelemen Főgimnázium magyar szakos tanára lett, az ügyvezető elnöki tisztséget továbbra is Ördög-Gyárfás Lajos művelődési főtanácsos látja el. Péntek János beszámolt az elmúlt négyévi tevékenységről, a szövetség által szervezett programokról, kiemelte, fontos, hogy az Oktatási Minisztérium nyilvántartásba vegye, felkarolja és támogassa az AESZ versenyeit, rendezvényeit. A közgyűlésen jelen levő Fodor Dóra, a szaktárca Kisebbségi Főosztályának szaktanácsadója megígérte: minisztériumi szinten segít a magyar szakos tanfelügyelők mozgósításában, a versenyek népszerűsítésében. Péntek János szólt a szövetség által szervezett táborokról, kiadványokról is. Provincializálódik az újságírás, csökken a szakmai igény, és a sajtó nem tartja fontosnak az anyanyelvápoló rendezvényeken való részvételt – mondta az elnök. A demográfiai háttér feltétele a nyelv megmaradásának, nem könnyekkel, siránkozással kell elintézni az anyanyelvhasználatot – jelentette ki Péntek János, és arra is figyelmeztetett, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nagy próbája lesz a nyelvnek. A közgyűlésen szó esett arról is, hogy ,,lefelé csúszik a magyar oktatás, mert sokszor olyan pedagógusok tanítanak elemi osztályokban, akik nem tudnak helyesen írni”. Több megyében nincsen elég magyar szakos tanár, tanító, mert megalázóan rosszul fizetett a pedagógusi munka. /Nagy Zsuzsanna: Lefelé csúszik a magyar oktatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kilenc erdélyi megyéből több mint nyolcvan középiskolás diák vett részt Sepsiszentgyörgyön a Kriza János Országos Balladamondó Versenyen, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének legnépszerűbb rendezvényén. Az október 22-i díjkiosztó ünnepségen Albert Ernő néprajzkutató elmondta: jó lenne, ha a balladák nyelvi tisztasága táptalajra találna a mindennapi beszédben is. Az első díjon a temesvári Lehőcz Zsuzsa és a szovátai Szabó Judit Eszter osztozott. /Bíró Blanka: A balladamondástól a köznapi beszédig. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2006. május 8.Ma már nem az állambiztonságtól, hanem a közönytől kell félteni az anyanyelvet – hangzott el a hét végén Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjének megnyitóján. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont közös szervezésében sorra kerülő rendezvényen Erdély Judit, az AESZ alelnöke, valamint Becsek Ede iskolaigazgató köszöntötte az Erdélyből és a szórványvidékekről érkezett általános és középiskolás diákokat, tanárokat. A dr. Tapodi Zsuzsa, illetve dr. Zsigmond Győző egyetemi tanárok által vezetett játékos vetélkedők témája a negyven évvel ezelőtt elhunyt Tamási Áron élete és munkássága volt. Az országos anyanyelvi versenyen kiváló eredményt értek el a háromszéki diákok. /Nagy Zsuzsanna: Harcba szállni az anyanyelvért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./2007. december 19.Művelődési estet szerveztek Marosszentgyörgyön a római katolikus plébánia tanácstermében, bemutatták a házigazda, Baricz Lajos költő-plébános gyerekversekből álló új kötetét, a Tündértáncot. Volt fotó- és üvegfestmény-tárlatnyitó és még egy könyvbemutató is. Baricz 11. kötetének a bemutatása mellé illusztrációként Vajda György, a Népújság munkatársa Gyerektánc címmel összeállított fotóesszéjét is láthatja a közönség, továbbá Nagy Zsuzsa rajztanárnő, textilművész irányításával a marosszentgyörgyi iskola kisdiákjai karácsonyi témájú üvegfestményeit is kiállították. Járay Fekete Katalin, a Népújság volt munkatársa édesapjáról, Járay Ernő festőművészről nemrég megjelentetett kötetét /Járay Ernő – Beszélgetés-töredékek, vallomások/ hozta el a marosszentgyörgyieknek. /e. gy. : Tündértánc családi hangulatban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./2008. október 20.A marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábor válogatott munkáiból nyílt kiállítás Budapesten a Tető Galériában. A megnyitón Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Marosvásárhely díszpolgára is megjelent. Most először mutatták be Budapesten a Bolyai Alkotótábor elmúlt nyolc évének válogatott darabjait. A megnyitón az alkotók közül is megjelentek néhányan, így Molnár Dénes grafikus, Nagy Zsuzsa textilművész és Hunyadi László szobrászművész. /Kánya Gyöngyvér: Nagy becsben Bolyai. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./2009. február 24.Rég nem látott tömeg tolongott Marosvásárhelyen az amúgy sem élettelen Bernády Házban, kettős, közös tárlatnyitó megnyitására vártak: Nagy Zsuzsanna textilművész és Bucur Mana keramikus kiállítására. Nagy Zsuzsanna és Bucur Mana aránylag későn kapcsolódott be a kiállítótevékenységbe. Az egyetem után mindketten az iparba kerültek, ahol tervezőként dolgoztak. /Nagy Botond: Balladadobozok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2009. november 23.Benépesültek november 22-én a külföldön nyitott szavazókörzetek az elnökválasztások első fordulójában. Külügyminisztériumi tájékoztatás szerint román idő szerint 17 óráig mintegy 50 ezren adták le szavazatukat az elnökjelöltekre, illetve válaszoltak a referendumon feltett kérdésekre. Elsősorban a Moldova Köztársaságban, Olaszországban és Spanyolországban élő román állampolgárok tolongtak az urnáknál, de szavaztak Brüsszelben és Budapesten is. Budapesten sorban álltak a román nagykövetség székháza előtt a szavazni vágyó román állampolgárok, szemerkélő esőben. /Nagy Zsuzsanna, Budapest; Vincze Loránt, Brüsszel: Tolongtak a külföldi urnáknál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./2013. április 8.Bözödi-centenáriumA székely sors krónikására emlékeztek A méltatlanul elfeledett, esetleg csak nagy ritkán emlegetett Bözödi György, a Baumgarten-díjas író, költő, szociográfus, történész száz éve született. Bármit írt, bármivel foglalkozott, szülőfaluja, Bözöd, szélesebben a székely nép élete, sorsa, életérzései, történelme volt mozgatórugója munkájának. Leghíresebb szociográfiai – néprajzi, történelmi munkája a Székely bánja, a ’30-as évek székely székeinek bajait, állapotát, iskolázottsági és műveltségi szintjét, gazdasági helyzetét tárja fel a szemtanú igényességével. A tunyaságban, belső kis hatalmi harcokban, tehetetlen, önző értelmiségiek mellett a falu, a székely ember élete felőrlődik, elveszíti értékeit, könnyen idegen kézre kerül, lelkét adja el, figyelmeztet például Romlás című regényében. Versei, egész életműve a népéért felelős rendkívüli egyéniségét bizonyítja. Humorát, kutatási kedvét sem a Duna-delta, sem a börtön, sem a sok vége-hossza nincs rosszindulatú meghurcoltatás nem vette el. Élete utolsó pillanatáig tervei, álmai voltak, bár a betegségtől jártányi ereje sem volt. Erre a jeles személyiségre, Bözöd és Marosvásárhely valamikori kedves Gyurka bácsijára emlékeztek vasárnap a Bolyai téri unitárius templomban a 11 órás istentisztelet keretében. Nagy László tiszteletes úr a lelkekben szunnyadó hitről beszélt János evangéliumára alapozva beszédét, a hitről amit a veszély, a baj, a fájdalom felszínre hoz a lélek mélységeiből, még azoknál is, akik imádkozni sem szoktak, és olyankor így szólnak hitetlen Tamással: "Én Uram és én Istenem!". A fehérvasárnapi vagy Tamás vasárnapi prédikáció üzenete "boldogok, akik nem látnak és hisznek" . A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület fontosnak tartotta az emlékezés megszervezését. Így ez a megemlékezés a harmadik az erdőszentgyörgyi és bözödi után. Ha valaki száz éve született és fontos helyet foglal el kultúránkban, de nem elég közismert, jó az, ha a hálás utókor többször, gazdag programmal emlékezik, elgördítve a követ a feledés mély kútjáról. Bözödi György életútjáról Kuti Márta irodalomtörténész, publicista beszélt, akinek köszönhető egyébként, hogy a kövesdombi unitárius templomban termet neveztek el Bözödi Györgyről. Nemcsak Bözödi György életéről és műveiről beszélt, hanem kedves, jó humorú egyéniségét is felvillantotta. Gálfalvi György interjúja a már nagyon beteg Bözödi Györggyel nagyszerűen hozza elénk az író, az ember igazi arcát. Ebből az interjúból olvasott fel részleteket Boros Csaba és Kinda Szilárd, a Művészeti Egyetem két végzős diákja. Bözödi György, a költő, a pillanat, a hangulat tettenérője versben szólalt meg Ritziu Ilka Krisztina végzős egyetemi hallgató tolmácsolásában. Itt kerítettek sort a Bözödi György a népéért felelős társadalomkutató című, ugyancsak a Lorántffy Egyesület által, középiskolás diákok számára megszervezett vetélkedő díjkiosztására. Bár a feladat nem volt könnyű, akadt, aki sikerrel birkózott meg vele, alaposan felkészült a Székely bánja Marosszék című fejezetéből és jól válaszolt a feltett kérdésekre. A díjazottak – Mezei Dávid-László, Nagy Zsuzsanna, Labancz Eszter, a Református Kollégium diákjai –, pontosan látták és megfogalmazták, hogy a hajdani és mai Marosszék közös gondja a szegénység és a székelyeket is elért népbetegség, az egyke. Ahogy Nagy Zsuzsanna fogalmazott "sokat kell harcolnunk nyelvünk megmaradásáért", de Mezei Dávid-László szerint jó lehetőségekkel indulhatnak "harcba": hiszen iskolát végeznek a mai fiatalok, nem úgy, mint a ’30-as években, amikor megkérdőjelezték az iskolázottság fontosságát, és talán a kivándorlást is meg lehet állítani. Kiss Julianna Népújság (Marosvásárhely). 2013. május 13.Rangos vetélkedőKitörő örömmel vette át a legtöbb pontszámot szerzett iskolának járó díszes kupát szombaton a Nagy Mózes Elméleti Líceum lelkes és népes csapata. A kézdivásárhelyi középiskolában egy évig őrzik a trófeát, amelyet a Magyar Tannyelvű Középiskolák VIII. Országos Tantárgyversenyén szereztek, s nevük felkerül a kupára. A vetélkedőt május 11-én, szombaton tartották a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, ahol kilenc megye 29 középiskolájának 250 diákja mérte össze tudását hat tantárgycsoportból. A második helyen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, a harmadikon a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum csapata végzett. A vetélkedőt nyolc évvel ezelőtt erdélyi oktatók álmodták meg, kezdeményezték és tartják meg minden évben Marosvásárhely rangos középiskolájában. A szervezőknek sikerült hagyományt teremteni, ezt bizonyítja, hogy évről évre többen szállnak versenybe – mondta köszöntőjében a fővédnök, Markó Béla szenátor, aki szerint a vetélkedő lehetőséget teremt az erdélyi magyar szellemi hagyományok felmutatására. A helyszínen pedig a Bolyaiak példája azt igazolja, hogy akaraterővel lehet teljesítményt elérni, s a tudás birtokában a nagy igazságok is kétségbe vonhatók. A Haller Béla tanár vezette nyitóünnepségen Szabó Csilla, az Oktatásügyi Minisztérium tanácsosa, a tanfelügyelőség, a helyhatóságok képviselői, Bálint István iskolaigazgató és Oláh-Gál Róbert egyetemi tanár, a verseny elnöke köszöntötte a résztvevőket. Az ismert Bolyai-kutató elmondta, hogy Bolyai János tevékenységében van még feltárnivaló, s az eddig elvégezett munka folytatására biztatta a fiatalokat. Az ember akkor ember, ha összes választási lehetőségei közül a legnehezebbet választja – hangzott el az elnök biztatása a díjkiosztó ünnepségen, ahol a zsűrik képviselői értékelték a diákok teljesítményét és ismertették a legjobb helyezést elértek nevét, iskolájukat, felkészítő tanárukat. A díjkiosztást megelőzően minden részt vevő iskola diák és tanár képviselőjét a színpadra szólították, s emléklappal valamint egy kis csomaggal jutalmazták meg. A tantárgyverseny színvonalát jelzi, hogy az informatikavetélkedő nyertesei a Sapientia EMTE marosvásárhelyi műszaki karának bármely szakára felvételi nélkül beiratkozhatnak, a földrajz- és történelemvetélkedő nyerteseit pedig a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem földrajz, kulturális turizmus, történelem, régészet, levéltárosi, művészettörténelem, nemzetközi turizmus szakán veszik fel a versenyen elért eredményük alapján. A zsűrik élén neves egyetemi tanárok álltak Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Csíkszeredából. A Nyárádi Erasmus Gyula növény- és állatbiológia vetélkedő eredményeit dr. Fodorpataki László, a BBTE docense értékelte, s az írásbeli feladatok megoldása mellett kiemelte az állatok viselkedését egyéni megfigyelés alapján bemutató dolgozatok színvonalát. Növény- és állatbiológiából az első helyen Bíró Enikő (tanár Fehér Katalin), a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja végzett. Madaras Barna bolyais diák (József Éva tanítványa) a második lett. Anatómia és élettanból Harsa I. Mihai-Iuliu (Székely Mikó Kollégium, tanár Csia Emese Kinga) kapta az első díjat. Nagy Zsuzsanna a Bolyaiból (József Éva diákja) a harmadik lett. Nagy műgonddal, szépen kidolgozott tételeket bírált el a Teleki Sámuel országos középiskolai földrajzverseny zsűrije – számolt be dr. Nagy Egon, a BBTE docense. Általános természetföldrajzból Gábor Ibolya (Márton Áron EL – tanár Gidó Mária) írta a legjobb dolgozatot, humánföldrajzból Kerekes Anna Hajnalka (Kölcsey Ferenc Főgimnázium – tanár Tar István). A Kalkulusz országos informatikai tantárgyverseny programozói vetélkedőjét elemezve dr. Antal Margit, a Sapientia EMTE adjunktusa örömmel mondta, hogy a programozói szakon megkétszereződött a résztvevők száma. A legjobb eredményt Vass Péter (Nagykárolyi EL – Muszka Ágnes tanítványa) érte el. Az alkalmazói vetélkedőt Székely István (Salamon Ernő EL – tanár Csiki Zoltán) nyerte. A Societas Humana társadalomtudományok versenyének mérlegét Láday Zoltán tanár foglalta össze. Az Üzleti tervek verseny élére a legjobb vállalkozói tervvel a Székely Mikó Kollégium két diákja, Krecht Rudolf és Szigeti Botond került (tanáruk Szabó Anna). Barabási Róbert Csaba és Szabó Tamás, a marosvásárhelyi Elektromaros Iskolaközpont tanulói (tanár Dósa Zsolt) dicséretet kaptak. A társadalomtudományokból írt szakdolgozatok egyharmada kiváló minőségű volt – számolt be dr. Kósa István, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának dékánhelyettese, majd ismertette az első helyezettek nevét. Az élen Mihály Imola, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum diákja (Erdei Ildikó tanítványa) végzett. A Historia Nostra történelmi vetélkedő témája a magyarság (1699–1848 közötti) történelme volt. A díjazottak nevét dr. Rüsz Fogarasi Ildikó, a BBTE Történelem-Filozófia Karának dékánhelyettese jelentette be. A legjobb dolgozatot Dósa Helga, a marosvásárhelyi Református Kollégium tanulója írta (tanár Benedek Zsolt). A bolyais Nemes Szilárd (tanár Hajdú Zoltán) dicséretet kapott. A Fabinyi Rudolf kémiavetélkedő mérlegéről dr. Donáth Nagy Gabriella, a MOGYE Gyógyszerészeti Karának adjunktusa számolt be, s az első helyezetteknek Zayzon Zsuzsanna, a Richter Gedeon Gyógyszergyár ajándékát is átadta. Általános és szervetlen kémiából Csomós Attila (Nagy Mózes EL, tanár Rozsnyai Árpád), szerves kémiából Léva Norbert (Nagy Mózes EL – Rozsnyai Árpád) vitte el az első díjat. Nagyszerű vetélkedő volt, zárta az értékelések sorát a rendezvényt támogató oktatási minisztérium tanácsosa, Szabó Csilla, aki jövőre meglepetést helyezett kilátásba. Befejezésként soroljuk fel, hogy kik működtek közre a Magyar Tannyelvű Középiskolák VIII. Országos Tantárgyversenyének szervezésében: dr. Bálint István igazgató, Horváth Gabriella igazgatóhelyettes, József Éva biológia-, Molnár Zoltán földrajz-, Fejér Magdolna informatika-, Láday Zoltán társadalomtudomány-, dr. Borsos Szabolcs filozófia-, Hajdú Zoltán történelem- és Patek Enikő kémiatanár. A rendezvényt a szaktárca mellett a polgármesteri hivatal, a Sapientia EMTE Környezettudományi Tanszéke, a BBTE és a Richter Gedeon Románia támogatta. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2013. december 10.A legkiválóbb ifjú tudósokSzámos székelyföldi diák előkelő helyen végzett a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája (TUDEK) hétvégén Csíkszeredában lezajlott versenyén. A házigazda Márton Áron Gimnázium vezetőségének tájékoztatása szerint a középiskolások tudományos munkáit felvonultató versenyen a történelem, helytörténet szekcióban első helyet érdemeltek ki a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Éltető Kamilla és Szakács Kincső, második helyen végzett a tordai Josika Miklós Gimnázium diákja, Takács Emőke Tünde, harmadik helyen pedig a gyeryószentmiklósi Fogarasy Mihály Szakközépiskola diákja, Novák Dániel. A kémia, fizika szekcióban az első díjat a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Tankó Balázs és Márton Csaba, a harmadik díjat pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai, Erősdi Zakariás és Csala Hunor kapták. Az informatika, matematika szekcióban a Bolyai diákja, Kántor Zsolt lett az első, a baróti Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola diákja, Bocz Hunor Chris a második, és a Márton Áron Gimnázium diákjai, Sólyom Gellért és Balló Tímea kapták a harmadik helyezést. Az egyes számú biológiai szekcióban első helyet érdemeltek ki dolgozatukkal a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai, Kopacz Mária és Kovács Emőke és harmadik helyen végeztek a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium diákjai, Blénesi Tünde és Szőcs Kriszta. A kettes számú biológia szekcióban a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Nagy Zsuzsanna és Szabó Johanna végeztek az első helyen, a sepsiszentgyörgyi református gimnázium diákja, Csákány Olivér pedig a harmadik helyezést érdemelte ki. Az irodalom szekcióban a második, illetve a harmadik díjat kapta a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium két diákja, Lázár Annamária és Csíki Gergely. A társadalomtudományok szekcióban az első és a harmadik helyet vitték el székelyföldi diákok, az első helyen a kézidvásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium diákjai, Rettegi Csenge és Farkas Edina végeztek, harmadik pedig a marosvásárhelyi református gimnázium diákja lett, Vass Márton. A pszichológia szekcióban a Nagy Mózes Gimnázium négy diákja, Szalló Tünde és Pap Andrea, illetve Dán Kinga és Csiszár Borbála lettek az első, valamint második helyezettek, a harmadik helyet pedig a baróti szakközépiskola diákjai, Györfy Hajnalka és Nagy Ádám szerezték meg. A földrajz, környezetvédelem szekcióban a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai, Pitiu Szilvia és Onodi Henrietta a második helyen, a Márton Áron Gimnázium diákja, Gábor Ibolya a harmadik helyen végzett. A néprajzi tematikájú kutatások között a zsűri a kézidvásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium diákjainak, Tamás Andreának és Rancz Adriennek ítélte az első helyet, második a tordai középiskola diákja, Egei Judit Helga lett, harmadik helyen pedig a Nagy Mózes Gimnázium két másik diákja, Balázs Eszter és Bándi Eszter végeztek. A művészet és művelődéstörténet szekcióban a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Lazsádi Anna és Mánya Petra első helyen, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Gimnázium diákja, Rosu Krisztina második helyen végzett. Az első, második és harmadik helyezettek, illetve egyes szekciókban az első két helyezett továbbjutott a magyarországi Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának döntőjére. A szombaton lezajlott TUDEK-en nyolc erdélyi megyéből, 23 középiskolából 186 diák vett részt, akik 11 szekcióban mutatták be tudományos munkájuk eredményét. R. Kiss Edit Székelyhon.ro 2013. december 13.Díjeső a bolyais diákoknakBolyai János születésének 211. évfordulóját ünnepelték Kettős ünnepség színhelye volt tegnap a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum: Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja átadta a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program keretében meghirdetett pályázat főnyereményének egyikét a harmadik osztályos Kövesdy Mátyásnak és társainak. Ezt követően pedig a Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre Bolyai János születésének 211. évfordulója alkalmából szervezett megemlékező ünnepséget. Zsigmond Barna elsőként a harmadik osztályos kis bolyaisokat, Jánosi Szerén tanítónő tanítványait látogatta meg, hiszen ebbe az osztályba jár Kövesdy Mátyás, aki Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkársága által a 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program keretében meghirdetett Csodasarok című nyereményjátékának a szerencsés nyertese. A főkonzul, aki egykori bolyais diákként szólt a harmadikosokhoz, elmondta, a díj jellegzetessége, hogy nem a személy kapja, aki pályázott, hanem a közösség, amelynek része, tehát valójában a teljes osztályközösségnek jár a csocsóasztal, amelyet a gyerekek nagy örömmel fogadtak, valamint a könyv-, illetve játékcsomag. Jánosi Szerén tanítónő elmondta, több diákja is belekezdett a pályázati játékba, viszont a kis Mátyás volt az, aki végig kitartóan próbálkozott, és a tanítónő szerint ez tanulság lehet minden gyerek számára, hogy a kitartó munka az, ami végül meghozza a gyümölcsét. A díjátadást követően az iskola dísztermében megemlékező ünnepségre került sor Bolyai János születésének 211. évfordulója alkalmából. Láday Zoltán nevelési igazgató köszöntője után Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója vette át a szót, aki az összegyűlt diáksereghez szólva elmondta, Bolyai János a kollégium legkiemelkedőbb diákja volt, magasra tette a mércét, tehát igazi példakép lehet a mai generáció számára. Zsigmond Barna főkonzul rámutatott: régen is kiváltság volt a Bolyaiba járni, de ma is. – Egykor kollégiumba kerülni kiváltság volt. Régen olyan diákok tanultak itt, akik utólag munkásságukkal az erdélyi magyarságot bekapcsolták az európai társadalomba. Jobbnak kell lenni a többségnél, így lehet gondoskodni arról, hogy az elit magyarság mindig is megmaradjon – fogalmazott a főkonzul, aki egykor tizenkét évig koptatta a Bolyai padjait. Kirsch Attila, a Bolyai Farkas Líceum Öreg- diákok Baráti Körének az elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a név szentesíti a helyet, a két Bolyai pedig munkásságával megszentelte ezt a helyet, kikövezte a magyar tudományosság felé vezető utat, ám a jövő biztosítéka a jelenlegi ifjúság akaratereje és tudása kell hogy legyen. Dr. Weszely Tibor elismert Bolyai-kutató érdekes, vetítéssel egybekötött előadásában a Bolyaiak életének jelentős mozzanatait megörökítő helyszíneket, épületeket mutatott be, majd Kirsch Attila a baráti kör részéről munkásságuk elismeréseként, valamint a Bolyai-szellem ápolásáért gyémántfokozatú elismerést nyújtott át dr. Weszely Tibornak, dr. Tőkés Bélának, dr. Körtesi Péter miskolci tudósnak. Zsigmond Barna főkonzul dédapjának, a dr. Farczádi Eleknek járó oklevelet vehette át. Családi díjak jól teljesítő diákoknak A rendezvény zárómozzanataként dr. Tőkés Béla átadta a különböző területeken kiemelkedő teljesítményt elérő diákoknak a családi alapítványok díjait. Évekig csak a kémia, illetve biológia területén osztottak díjakat, ám idéntől hárommal bővült ezek sora. A Bajorországban élő Csiszér Miklós öregdiák által alapított, háromszáz euró értékű matematikadíjat a 12. osztályos Magdó Orsolya vehette át, ugyanakkor Csiszér Miklós, aki egykor vízipólós volt, idén létrehozott egy sportdíjat is, amelyet fiú, illetve lány kategóriában Klósz Beátának és Kovács Attilának ítéltek oda. A Floridában élő Bodor Miklós vegyészprofesszor által felajánlott kémiadíjat a 12. osztályos Mihály Norbert Botond érdemelte ki. Az informatikai díjat egy Angliában élő személy adományozta, aki nem szerette volna felfedni kilétét. A százfontos jutalmat Csegzi Gergely vehette át, a Száva család által létrehozott biológiadíj idei nyertese Nagy Zsuzsa. Az ünnepi műsort a bolyais diákok mezőségi tánca zárta. (menyhárt) Népújság (Marosvásárhely) 2014. szeptember 17.Pécskán 655-en mulattak a Székely Szüreti BálbanSzombaton a 20 óra után Pécskára zúduló felhőszakadás sem vette el a jókedvét a III. Székely Szüreti Bál résztvevőinek. Bár a csapadék befolyt a piaccsarnok mögött felállított két nagyméretű sátorba is, a bálozók tovább táncoltak. Rövid időn belül a szervezők, Balta Tajcs Tünde és Borsos Endre megoldották a problémát, és hivatalosan megnyitották a bált, amely Pécska egyik legnagyobb eseményévé nőtte ki magát. Felcsendült a székely himnusz, Balta Tajcs Tünde elénekelte a „Te bujdosó székely” című népdalt. Az éjszaka során Borsos Endre is előadott több ismert nótát, de ne vágjunk a dolgok elébe. Táncos felvonulás A program valójában már 15 órakor elkezdődött. A székely népviseletbe öltözött pécskai fiatalok és a battonyai Szivárvány Néptánc és Hagyományőrző Egyesület táncosai elmondtak egy imát a katolikus templomban, majd a kisperegi Roulette zenekar kíséretében, szekereken járták végig a város főbb utcáit. Öt útkereszteződésben meg is álltak, táncoltak, a velük tartó szervezők pedig friss sóspereccel és borral kínálták az összegyűlt környékbelieket. Az esti megnyitó után a pécskai származású Nagy Zsuzsanna vezette Szivárvány előadása következett, majd a pécskai Búzavirág néptánc-együttes négy táncosa adott elő egy verbunkost. Mindkét produkciót vastapssal jutalmazta a közönség és visszahívta a táncosokat, hogy megismételjék azokat. Ezt követően a táncosok felszolgálták a 655 résztvevőnek a Lipták Marika néni és csapata által elkészített finom pörköltet. Vacsora után újra a kisperegi Roulette zenekar volt felelős a jó hangulatért és hamar megtelt a táncparkett. Két sztárvendég, több tucatnyi nyeremény 23 órakor érkezett meg az este első sztárvendége, a pécskaiak által már ismert Kaczor Feri, akit a szintén közkedvelt énekes, Csocsesz követett. Felváltva szórakoztatták a bálozókat, 3 óra körül közös dallal, többszörös visszahívás után tudtak csak elbúcsúzni. Eközben a szervezők frissen sült sóspereccel kedveskedtek a bálozóknak. Hajnali 4 előtt került sor a tombolasorsolásra. Mivel szinte egész este sor volt a jegyárusító asztal előtt, mindenki izgatottan figyelte a húzást. Több tucatnyi nyeremény talált gazdára, a fődíj, egy 81 centiméter átmérőjű televízió, Sztojka Szidóniához került. Az első bálozók 5 óra körül indultak haza, az utolsó vendégek napkeltére hagyták el a sátrakat. A főszervezők, Balta Tajcs Tünde és Borsos Endre elmondták: a pécskai székely és magyar résztvevők mellett többen érkeztek a környékbeli településekről: Tornyáról, Kisperegről, Aradról, Nagyiratosról, Nagyvarjasról, Majlátfalváról és Szapáryligetről, de a bál átlépte az országhatárokat és vendégeket köszönthettek Battonyáról, Mezőkovácsházáról, Hódmezővásárhelyről, Kecelről és Budapestről is. Ezúttal köszönetet is mondtak Pécska Város Polgármesteri Hivatalának és a helyi tanácsnak, Antal Péter polgármesternek és Miodrag Stanoiov alpolgármesternek, a nagyvonalú támogatásért, amely nélkül nem jöhetett volna létre ez a szép esemény. Sinka Pál, Nyugati Jelen (Arad) 2014. november 20.Erdély diákszemmel: a szórványban élők is pályáztak idénAz Erdély diákszemmel című honismereti pályázatra nem csak a tömbmagyarságban élő diákok, hanem a szórványban élők is szép számban jelentkeztek. A 2014-es pályázatra is sok értékes munka érkezett így a zsűrinek ismét nehéz dolga volt. Rajz-, esszé- és tanulmány kategóriában hirdették meg az idei pályázatot, amelyre összesen 162 pályamunka érkezett. Négy korcsoportra osztották a jelentkezőket, az első az elemis diákokat, a második pedig a 5–8. osztályosokat foglalja magába. A középiskolások képezik a harmadik korcsportot, negyediket pedig főiskolások, egyetemisták, mesterisek számára tartották fenn. A színvonalas munkák rangsorolása nem volt könnyű munka a zsűri számára. A szervezők odafigyeltek arra, hogy minél több diákhoz eljusson a hír, ezért több úton is népszerűsítették a pályázatot. Az interneten és írott sajtón kívül az iskolák, ifjúsági szervezetek közvetlen megszólítása is eredményesnek bizonyult, hiszen tizenegy erdélyi megyéből, hetven településéről érkeztek munkák. Ezúttal nem csak a székelyföldi tömbmagyarságban élő diákokat mozgatta meg felhívás, hanem a szórványban élő fiatalokhoz is eljutott hír. A lelkes diákok munkáit több partnerszervezet is díjazta. A pályázatokat bíráló zsűri díja az általános iskolások számára 200 lej értékű képzőművészeti eszközcsomag, a középiskolásokat 500, a főiskolásokat 1500 lejjel díjazta. Könyvvásárlási utalványt kaptak közönségdíjként a diákok, az elemisek 100, a középiskolások 300, a felsőoktatásban tanulók pedig 500 lej értékben. Az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület az általános iskolásoknak 5000 forint értékű tanszercsomagot és a díjazott rajz közzétételét biztosította az EJKE Tisztás című folyóiratában, ezt a díjat a marosvásárhelyi Nagy Zsuzsa nyerte. A középiskolások 10 ezer forint értékű könyvvásárlási utalványt kaptak és a díjazott írást közzétették a folyóiratban, a főiskolások pedig 15 ezer forint értékű könyvvásárlási utalványban részesültek, a díjazott írás pedig szintén bekerült a folyóiratba. A Székelyföldi Legendárium is díjazta az elemiseket Legendárium-ajándékcsomaggal. A Zöld SzékelyFöld Egyesület az elemiseket, illetve az egyetemistákat könyvcsomagban részesítette, továbbá tíz felső tagozatos tanuló és tíz középiskolás pályázónak biztosított nyári táborozási lehetőséget. Becze Dalma Székelyhon.ro 2014. december 22.Elismerés a nemzet napszámosainakA Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) erdővidéki szervezete szombaton a Baróti Szabó Dávid Középiskolában díjazta az elmúlt évben, illetve évtizedekben lelkiismeretesen és sikeresen dolgozó tanárokat, tanítókat, óvodai alkalmazottakat, de nem feledkezett meg azokról sem, akik az intézmény munkáját segítették. Az ünnepséget vezető Dimény János iskolaigazgató a díjazás fontosságát hangsúlyozta. Mint mondotta, a tudásuk legjavát átadó, személyiségükkel nevelő tanároknak köszönetet kell mondani az elvégzett áldozatos munkáért: a jó szavak erőt adnak, hogy holnap is fáradhatatlanul, szívükben lelkesedéssel végezhessék feladatukat. A jelképes ajándék és a szál virág átvételére először Lőrincz Sándort szólították, aki az RMPSZ országos vezetősége által adományozott Apáczai-díjat az ősszel Szovátán a Teleki Oktatási Központban nem tudta átvenni. A múlt tanév végén nyugdíjba vonult, most életműdíjban részesülő Antal Izabellát Urák Gyöngyvér méltatta, a Baróti Szabó Dávid Középiskola igazgatóhelyettese a műszaki tantárgyak volt katedravezetőjének az oktatásban elért sikereit és a civil szférában végzett önzetlen munkáját emelte ki. Az oktatás szolgálatában díjat azok kaphatják meg, akik nem pedagógusként szolgálták az oktatás ügyét. Elismerésben részesült Antal László oktatómester, műszaki dolgozó, Demeter Éva főtitkárnő és Osváth Sándor műszaki dolgozó. Az év pedagógusa díjjal a 2013–2014-es tanévben kimagasló teljesítményt elért tanárokat tüntették ki. Elsőként a diákjaikkal nemzetközi sikereket elérő „éremkovácsok”, a múlt hét folyamán Bukarestben a minisztérium által is kitüntetett Darvas Annamária és Oláh-Ilkei Árpád matematikatanárok vehették át az elismeréseket. A laudálók köszönetet mondtak kollégáiknak, hogy a IX. B osztályos Kádár Attila és a végzős Szász Apolka révén a baróti középiskola bekerült az ország legnevesebb és legsikeresebb diákjait kinevelő tanintézményei közé. A két kitüntetett az iskola vezetőségének a sikerben játszott szerepét méltatta, de nem feledkeztek meg az erejüket meghaladva dolgozni akaró diákokról sem. Az év pedagógusa elismerésben részesült még Máthé Anikó (baróti Cimbora Óvoda), Gál Katalin, Gyulai-György Éva, Süketes János, Bán Annamária, Máthé Sándor (mindannyian a baróti Gaál Mózes Gimnázium tanárai), Andorkó Katalin (vargyasi Borbáth Károly Gimnázium), Nagy Zsuzsa (magyarhermányi Máthé János Gimnázium), Ilkei Júlia (Olaszteleki Általános Iskola), Balázsi Ilona és Szabó Csilla (bardoci Benkő József Általános Iskola). Kotecz József unitárius lelkész áldásában a tanárok, tanítók és óvónők áldozatos munkáját emelve ki úgy vélekedett, ha a holnap olyan lesz, mint a ma iskolája, Erdővidék jövője biztosított. Hecser László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. augusztus 24.A vízről a kastélybanNyolc képzőművész vette birtokába augusztus 8–22. között az erdélyi barokk egyik legszebb épületét, a gernyeszegi kastélyt, amely másodjára adott otthont a Kastélypark Művésztelepnek. A táborban határon túli és marosvásárhelyi képzőművészek. Filp Csaba, Gesztelyi-Nagy Zsuzsanna, Nyilas Márta, Knyihár Amarilla, Alois Lindenbauer, Szabó Zoltán Judóka, Miklya Gábor és Pokorny Attila vettek részt, meghívott vendégként pedig dr. Keserű Katalin és Márton Eszter Zsófia művészettörténészek. A Teleki Alapítvány és a Castle Art Port Közhasznú Művészeti Egyesület által szervezett alkotóműhely idei témája a víz – tájékoztatott a helyszínen Pokorny Attila szobrászművész, a tábor szervezője, én pedig kíváncsian vártam, hogy betekintsek a művészek munkájába, s tetten érjem őket, ahogy feldolgozzák ezt a hétköznapi gondolkodásban közhelynek tűnő, de valójában rendkívül izgalmas, képlékeny, sokjelentésű és manapság egyre fontosabbá váló témát. Nem csalódtam. A kastély termeiben és kertjében működő alkotóműhelyeket végigjárva láttam, ahogy a művészek sajátos látásmódján keresztül hátborzongatóan különös, újszerűen izgalmas, harmonikusan szép, ötletesen humoros szoborrá, természetművészeti alkotássá, festménnyé szerveződött a megadott téma. Egy koncert emlékét őrző szalmabálák és hiányzó darabjaikat kereső faragott ajtókeretek között egyensúlyozva értünk el egy földszinti árnyékos terembe, ahol a nyugalommal, a harmóniával találkoztam. Knyihár Amarilla festőművész, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola festészettanárának nagyalakú képén a Maros vagy talán képzeletünk folyójának eszményien kék vizében lágyan tükröződik a part menti fák zöld lombozata, s a csupán pici sötétkék borzongásoknak látszó vízililiomok jelzik, hogy a tökéletesség valójában elérhetetlen. Természetesen ez csak egy amatőr néző olvasata, az alkotó talán egészen másra gondolt. Az ablakkereten át behulló fényben szalmabála hátára kikötve bölcs öreg köveket hordoz a hátán egy kőrisfából faragott kecses kenu, a pécsi Miklya Gábor szobrászművész alkotása. Később, amikor találkozunk, kiderül, hogy alaposan melléfogtam, az alapgondolat ugyanis az volt, hogy a fából faragott burok, amely a hüvelyesek terméséhez hasonlít, más értelmet ad a víz által hordozott, alakított élettelen anyagnak, a kőnek, ami a szobrász elképzelése szerint termésként, magként kel életre. Az alapgondolathoz a hajómotívum is hozzákapcsolódhat – egészíti ki a szobrász magyarázatát dr. Keserű Katalin művészettörténész, majd hozzáteszi: Alois Lindenbauer, Ausztriából érkezett szobrászművész szerint a kőben is ott van a víz, a nedves márvány például könnyebben faragható. A követ pedig, mint az idő, a víz munkájának nyomát izgalmas dolog foglalatba helyezni. Az egyik emeleti teremben a már távozott Filp Csaba festménye megdöbbent kicsit, hisz egy mosdókagylóban levő fejet ábrázol. Amikor kiderül, hogy az Ébredés címet viseli, és a kastély előcsarnokában látható szoborfejet festette meg, ahogy a mosdó kagylójában ráhull a víz, a kép humoros mondanivalója is kibomlik. Ugyanott két művésznő szorgoskodik. Nyilas Márta, a Pécsi Egyetem művészeti karának festészettanárát láthatóan a sokarcú víz halmazállapotának változásai foglalkoztatják, ezt tükrözi már elkészült festménye is, amelyen a sebes folyású hegyi patak energiáját állította szembe a lépcsők által behatárolt állóvíz tehetetlenségével. Gesztelyi-Nagy Zsuzsanna a fény ígéretébe kapaszkodó fuldokló énünket örökítette meg szimbolikus képén, s ottjártamkor egy száraz faág felnagyított képét festette, amelyet harmatcseppekkel megrakottan talált a parkban. Szabó Zoltán Judóka műhelyébe is betekintettünk, aki a kavargást, örvénylést jelképező márványozott papíron a stabil geometrikus formák felbomlásának a megörökítésébe kezdett. Keserű Katalin felejthetetlen élményként beszélt a performanszáról, amelynek nyomai még láthatók a parkban. Először egy földművet készített, majd a fűből kialakított napkeresztek között a mélyebben kiásott árokba vizet hordott, amibe kék felsőruhában belefeküdt, s egy követ tett a homlokára. Feje körül szabályosan gyűrűzött a víz, amelyben az alámerülő, a kő alatt fuldokló, avagy ellenkezőleg: a víz és súly ellenére is túlélő embert, tágabb értelmezésben jelenkori létünket jelképezte számomra. Szintén a Szabó Zoltán műve a Dionüszosznak vízzel teli műanyag palackból tett műkar, amelynek a benne levő vízi növények adnak életet, s a zuhanyozás mozdulatát utánzó szalagok figyelmeztetnek, hogy műveleti területen található. Pokorny Attila szobrászművész ezúttal is a természetszobrászatot választotta. Sajnos, már nem láthattam a Maros két partját összekötő kőgát hálót, megtekinthettem viszont, ahogy színes dalra bírta a Mária-forrásból eredő csermely medrét, amelyet a helyszínen talált rózsaszín és kék csempetörmelék apró darabjaiból rakott ki, újrahasznosítva a hulladékot. A tájszobrászati alkotás A patak nyelve címet viseli, s a látványon túl kedvenc tartózkodási helye békának, gyíknak egyaránt. Ugyancsak a park-ban dolgozott Alois Lindenbauer vendég művész is, akinek térszobrai a világ különböző pontjait díszítik. A gernyeszegi kastély parkjában botvastagságú ágakat virágoztatott ki és szúrt be a patakba, majd újabb helyekre költöztette őket más felállításban. Ez az ő ajándéka a kastélyparknak, a természetnek, s olyan, akár egy hölgynek adott virágcsokor – mondta. Csakhogy ahhoz, hogy a bot kivirágozzék, több tonnányi lassú, finom leütés szükséges, ami egy meditációs folyamat is egyben. Szeret az ágakkal szobrászkodni, s vannak olyan alkotásai, amelyeken a földbe, vízbe szúrt ágak kizöldültek. Miközben végigjárjuk a kastélybeli és a szabadtéri „műtermeket”, Keserű Katalin Széchenyi-díjas ismert művészettörténészt, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének emeritus professzorát kérdezem. – Meghívtak, és óriási örömmel jöttem. Egyetemi hallgató koromban jártam a gernyeszegi kastélyban először, az Entz Géza tanár úr vezette tanulmányi kiránduláson. Nagy élményt jelent számomra megfigyelni az alkotások születését, végigkövetni, hogyan alakul egy festmény vagy egy szobor. Amit Márton Eszter Zsófia frissen végzett művészettörténész, a tábor kurátora azzal egészített ki, hogy az alkotótáborban való részvételt az tette izgalmassá, hogy rá lehetett kérdezni a művészekre: mit miért tesznek. Azonkívül mindketten értékelték a tábor programját, amelybe belefért a fiatal képzőművészek csejdi alkotótáborát záró kiállításon való részvétel, a Kultúrpalota alapos megtekintése, a parajdi sóbányában tett kirándulás, a Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) művészeti mozgalomra való emlékezés, s esténként a tábor résztvevőinek bemutatkozása, illetve a múlt évi művésztelep bemutatása, amelynek néhány értékes alkotása a kastélyt díszíti, és a Teleki Kálmán gróf által adott vacsora, a szalonnasütés is. Az alkotótábor megszervezését a Soós Zoltán vezette megyei múzeum, a megyei tanács, cégek, magánszemélyek támogatták. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2015. december 8.Táplálék a léleknek – Ismét megszervezték az év végi vásárhelyi tárlatotA szokásos helyszín, a marosvásárhelyi Kultúrpalota helyett ezúttal a vármúzeum földszinti szobáiban rendezték be a Maros megyei képzőművészek szokásos év végi tárlatát, amelynek immár több mint hatvanéves hagyománya van. A Maros megyei képzőművészek év végi szokásos közös tárlata idén a Kultúrpalota kiállítótermei helyett a marosvásárhelyi vármúzeum földszinti szobáiban tekinthető meg. A szombaton megnyílt kiállításon főleg festmények és kisplasztikák láthatók, olyan ismert képzőművészektől, mint Gyarmathy János, Nagy Dalma, Haller József, Barabás Éva, Nagy Zsuzsanna, Bálint Károly, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kántor Zita, Kuti Botond, Sajgó Ilona, Kiss Levente, Moldován Mária, Kozma Rozália, illetve fiatal pályakezdők, például Szabó Anna Mária alkotásai. A tárlatnyitón Mana Bucur egyesületi elnök köszöntötte a jelen lévő művészeket és művészetpártolókat, majd Nagy Miklós Kund művészeti író vette át a szót, és fejtette ki gondolatait a kiállítás kapcsán. Elmondta, bár szokatlan helyen szervezték meg a szokásos téli tárlatot, az semmit sem von le annak értékéből, sőt a történelmi környezet, a szobákban látható régi bútordarabok, a múzeum tárgyai, a termek különleges beosztása, a boltívek még különlegesebbé teszik a látnivalókat. Három helyiségben helyezték el a munkákat. Nagy Miklós Kund elmondta azt is, hogy az a pár óra volt a legérdekesebb, a legizgalmasabb számára, amikor egy nappal korábban berendezték a tárlatot, a festményeknek megtalálták a legmegfelelőbb helyet. Először a kisplasztikákat helyezték el, és mivel egyik sem volt még felcímkézve az alkotók nevével, a korábbi tudására, a művészek stílusának felismerésére hagyatkozva találgatta, hogy melyik mű kihez tartozik. Arra is kitért a méltató, hogy ez a hagyomány, az év végi találkozás már több mint hatvan éve szokása a Maros megyei, illetve tartományi képzőművészeknek. „Jó, hogy idén sem maradt el, és a művészetkedvelők egész hónapban, illetve januárban is megtekinthetik a színes, változatos, gazdag kiállítást” – tette hozzá Nagy Miklós Kund. A művészet üzenetéről, a társadalomban betöltött szerepéről Radu Florea kiállító osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Elmesélte, hogy volt egy látomása: az élelmiszerrel megrakott szatyrokat cipelő emberek egy-egy képzőművészeti alkotást visznek, festményt, grafikát, kisplasztikát, nemcsak a fizikai táplálékukról gondoskodnak, de arról is, amire azért van szükség, hogy lelkileg jobban érezzék magukat. Mert a művészet felülemelkedik a hétköznapi gondokon, a mindennapi politikán, a különféle csatározásokon – hangsúlyozta. Ha haza nem is viszünk túl gyakran műalkotást, menjünk és tekintsük meg a kiállítást, azzal is gazdagabbakká válunk – hangzott el a tárlatnyitón. Antal Erika Krónika (Kolozsvár) 2016. június 4.Trianon: a vadszőlő palástProblémák, kultuszok és dühök a békeszerződés évfordulóján Kilencvenhat évvel ezelőtt írták alá a trianoni békediktátumot. Ha azt hisszük, már mindent tudunk a témáról, nagyot tévedünk, állítja történész szerzőnk. Helyén kezeljük-e nemzeti tragédiánkat, és – ha a történészszakmán múlik – mit fogunk tudni, gondolni róla 2021-ben? Trianon valami másnak a neve. „Strada Samuil Micu numárul sase / s pirosló vadszőlő palástja / földig a hosszú falon / de más ugye más volt a neve / mikor elengedte vézna gyermekkezem a halál / s az udvaron őszi virágkapu várt rám / a piruló feltámadóra?” – írta Cs. Szabó László keveset idézett, Álmatlan éj című versében, amelynek kántálásszerű felsorolásai egyszerre reflektálnak az elveszített Erdélyre, a gyerekkor elsüllyedt Kolozsvárjára, a hetvenes évek román nemzeti kommunista diktatúrájának mindennapjaira. Nem biztos, hogy lehet mindezen szempontoknak közös nevet adni: a veszteség, az emlékezés, a történeti feldolgozás szempontjait beszuszakolni „Trianon” fogalma alá. Bár jelenleg a Kárpát-medencében csaknem tízszer annyi első világháborús emlékmű van, mint trianoni (Somfay Örs 2012-es doktori dolgozata szerint csaknem 3500 első világháborús emlékmű áll szemben nagyjából 430 trianonival), mégis a centenáriumi ünnepségek ellenére az az érzésünk, hogy Trianon emléke elfödi az első világháborúét. Dühítő bonmot-k Mert a békeszerződés az évtizedek során nevet adott minden rossznak. Hiszen a közvélekedés is egyszerre ért sok mindent, amikor Trianonról szól. A Monarchia és benne a történelmi Magyarország összeomlását. A nemzeti identitás válságát. Ahogy a XVIII. század vége óta csaknem egyeduralkodó nyugati típusú modernizációs projekt megfenekleni látszik. A csalárd Nyugattól a Kelet felé való fordulást. A rokontalanság és a nyelvi elszigeteltség frusztrációját és az idegenség miatt Magyarországra mért büntetést, a herderi jóslat beteljesedését. A nemzeti katasztrófa XVI. század óta kísértő rémét. A magyar politikai elit által a térségben elsők között beindított nemzeti szuverenitásra törekvés ellenünk fordulását. A legalább Wesselényi óta szintén fenyegető szláv harapófogóba szorulást. A XIX. századi liberális, sőt a korai demokrata paradigma végét a magyar politikai gondolkodásban. A forradalmakat. A terrort. A veszteséget. A XX. századi ősbűnt, amely az első volt a kirablások, elűzések, állami diszkriminációk hosszú láncában. És csak valahol sokadik szempontként a békeszerződést magát, a történeti eseményt. A történészek, társadalomkutatók általában kétségbeesetten konstatálják a fogalmi tisztázatlanságok, a szintek, fontos és érdektelen szempontok keveredését, a politikusok köztörténeti beavatkozásait; újabb és újabb lánglelkű szózatokat intéznek a nemzethez/társadalomhoz vagy az adófizetők közösségéhez: differenciált történelemszemléletre szólítanak fel. Sajnos ez nem fog menni. Mert nem mehet. Persze dühítőek azok a jónak tűnő – ám épp a lényeget elfedő – bonmot-k, amelyek szerint „Magyarország csak magával határos”, vagy finomítva: „a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe” – hiszen ez így volt már az idők kezdete óta. A magyar nemzeti tömb nem töltötte ki a rendelkezésére álló állami kereteket. De a közvélekedés mindig is előnyben részesítette az egytényezős magyarázatokat, ezen kár sopánkodni. És a „politikusok ne szóljanak bele” kezdetű mondatoknak is akkor lesz majd csak értelmük, ha már a választókban nem pendít meg semmit Trianon. Amíg nem így lesz, a politikusok beszélni fognak róla. Javulás akkor várható, ha abbahagyjuk az öngyilkos méricskélést: nem Trianon, vagy… Hanem: Trianon, és… Ha értjük és elismerjük más szenvedését, és nem játszmaként kezeljük történelmünket. Forradalmak Fontos meglátnunk, hogy 1918 és 1920 között Magyarországon forradalmak és Trianonok (impériumváltások) zajlottak – egymással nem is feltétlenül szoros kapcsolatban. A politikai összeomlás mellett lezajlott egy katonai is: először kint a frontokon, majd a hadügyi igazgatásban. Nem volt, aki vezesse, majd aki leszerelje a katonákat, akiknek esetében a „nem akarok katonát látni” nem(csak) pacifizmus volt, hanem a közrend fenntartásának eminens vágya is. A frontokról hazaözönlő katonák sok helyütt törtek fel boltokat, vertek meg jegyzőket, vagy a helyi lakosokkal karöltve gyújtogattak és fosztogattak. A különböző városi nemzet- és népőrségek felállításának a közrend fenntartása legalább annyira oka volt, mint a felkészülés egy invázióra. Sőt ahogy Kiss Balázs 2008-as kitűnő tanulmányából kiderült: a felföldi Nyitrán 1918 decemberében a helyi magyar elit azért fogadta el ellenállás nélkül a bevonuló csehszlovák katonaságot, mert még őket is jobbnak tartották a fosztogató katonáknál. Egy fiatal helyi szlovák lelkész meg lapjában a helyi zsidó polgárság ellen uszított, mert róluk valószínűsítette, hogy megszerveznék a magyarpárti ellenállást. A fiatal, magyarul egyébként jól beszélő katolikus papot Jozef Tisónak hívták, és alig két évtized múlva a független Szlovákia államfője lett. Az őszirózsás forradalom időszaka nagyságrendileg ugyanannyi erőszakos halálesettel járt, mint a vörösterroré. Bár nem feltétlenül központilag szervezett, tudatos represszióról volt szó, mint 1919-ben, de Tisza István halálától kezdve a Schönborn-birtokok védelmében vezényelt sortűzön át a magyar repülőgépek által Facsádon lebombázott román parasztokig és a politikai leszámolásokig minden azt jelezte: a háborús erőszak eljutott a hátországba, és a lövészárkok brutalitása megjelent a köztereken is. Ez azért sem volt nehéz, mert – bár ezt a magyar történetírás eddig nem nagyon hozta szóba – az osztrák–magyar haderő is keményen bánt a civil lakossággal a Balkánon, és a háború utolsó évében a hátországban begyűjtési feladatokkal több katona volt megbízva, mint frontszolgálattal: erőszakos ellátmánykiegészítéssel kapcsolatban volt tehát tapasztalat bőven. A katonai összeomlás mellett azonban legalább ugyanilyen fontos a gazdaságé: a korona mélyrepülésével, a felülbélyegzésekkel, az ipari termelés zuhanásával. A világháború ideje alatt az osztráknál és a németnél jobban teljesítő magyar közellátás összeomlása pedig olyan tény, amely a külföldi diplomáciai jelentésekben vagy a közigazgatás Budapestre küldött, kétségbeesett üzeneteiben legalább olyan súllyal bírt, mint egyes területek hovatartozása. Az, hogy Budapestnek vagy a nagyvárosoknak jusson-e szén vagy krumpli, adott esetben sokkal többet nyomott a latban, mint az országot uraló politikai rezsim természete. Okok Ha vannak okai a magyar határok végleges kialakulásának, abban talán része van a magyar nemzetiségi politika 1867 és 1918 közötti évtizedeinek, de döntő érvényűnek csak bajosan lehet tekinteni a múlt hibáit. A magyar határok nagyhatalmi szándékok eredményei voltak. A Monarchia egykori területeiből remélték kistafírozni a nemzeti kisállamok szövetségi rendszerét a háború után, hogy azok ellenállhassanak a német és az orosz nyomásnak is. A határok helyszíni kialakításában (miért ott, és nem harminc-ötven kilométerrel keletebbre, délebbre, északabbra) a vasútvonalaknak volt döntő szerepük: ez a „geostratégiai illúzió” és a vasutak túlzott fontosságához kapcsolódó elképzelések formálták Magyarország határait. A békekonferencián való magyar szereplésben pedig a hiányé volt a kulcsszerep: az 1919 januárjában megnyílt békekonferencián csaknem egy évig nem volt hivatalos magyar képviselet. Bár az amerikai és angol unitáriusok némelyik személyisége jelezte a kialakuló magyar határokkal kapcsolatos fenntartásokat és problémákat, de akciójuk hatóköre minden tekintetben korlátozott maradt. Ebben az egy évben döntöttek a magyar határokról (már 1919 márciusára), aláírták a Németországgal, az Ausztriával és a Bulgáriával kötött békét, és az Egyesült Államok elhagyta a békekonferenciát. Egyszerűen túl sok mindennek kellett volna megváltoznia ahhoz, hogy a magyar gondokat újra napirendre vegyék, és erre kevesen voltak hajlandóak egy, a békekonferencia problémakatalógusában jóakarattal is csak ötöd- vagy hatodrendű problémát jelentő ország kedvéért. Ez számunkra nyilván fájó megközelítés volt, de az adott helyzetben tanácsosabbnak látszott elfogadni a magyar politikai elit tagjainak. A dilemma világos volt például Teleki Pál, a békeküldöttség fődelegátusa számára is: „És talán mégis alá fog kelleni a kormánynak ezt [a békeszerződést] írni, mert éhen vész Pest, és az oláhok bejönnek újra. Én ugyan ezen áldozatokat meghoznám, de a legtöbben nem” – írta mesterének, Lóczy Lajosnak 1920 márciusában. Trianon – 100 Mi újat lehet még elmondani a békeszerződésről? Nagyon-nagyon sokat. Egyrészt a békeszerződésről hosszú évtizedeken át csak egyféleképpen lehetett beszélni Magyarországon. A két háború között így, 1945, de főleg 1947–1948 után meg csak úgy. Ez nem azt jelenti, hogy a kommunista rendszer ne tudott volna a határon túli magyarokról, vagy a korszak történészeinek ne lettek volna ismereteik arról, mi történt. A hatvanas-hetvenes évektől aztán a magyar történettudományban megjelentek olyan művek, amelyek immár nyíltan beszéltek a történettudomány Trianonjáról: L. Nagy Zsuzsa 1965-ös könyvétől (A párizsi békekonferencia és Magyarország, 1918–1919) kezdve Ormos Mária (Padovától Trianonig), Raffay Ernő (Erdély 1918–1919-ben, 1987), Jeszenszky Géza, Ádám Magda, Zeidler Miklós, Litván György, Romsics Ignác és mások műveiig, forráskiadásaiig hosszú a sor. Mára tekintélyes korpusz gyűlt össze a témakörben, ennek ellenére bizonyosan lehet még újat mondani. A Magyar Tudományos Akadémia 2009 óta jelentős összegekkel támogatja a nemzetközileg is számottevő tudományos projektek elindítását az MTA Lendület programja keretében. Jelen sorok szerzője 2016-tól kapott lehetőséget arra, hogy a Trianon: kontextus, lokalitás, régió munkacímű projekt keretében felállíthassa saját, Trianon – 100 elnevezésű kutatócsoportját másfél tucat munkatárssal, és öt éven keresztül 150 millió forint támogatással a békeszerződés történetének új, eddig nem (kellőképpen) feltárt oldalait minél szélesebb közönségnek mutassa be. A program négy pillérre épül: a történelem iránt érdeklődők számára minden bizonnyal a legunalmasabb a diplomáciai okmányok kiadásának ügye. Számos olyan dokumentum magyarra fordítására és közzétételére készülünk, amelyek új megvilágításba helyezhetik a nagyhatalmak (Olaszország, az Egyesült Államok és Japán) és az utódállamok béke-előkészületeit, a békekonferencián folytatott tevékenységét. A magyar társadalom és a háborús összeomlás elnevezésű projektben a közellátás kérdései, a háború utáni erőszak és a lokális impériumváltások állnak majd a kutatás középpontjában. Időben elhúzódó folyamatról van szó: míg az utcanévtáblák cseréje néhány nap alatt megtörténhet, új hivatalnokokat is lehet hetek-hónapok alatt találni, a gazdasági hegemónia átvétele, a társadalom szövetének megváltoztatása évekbe-évtizedekbe is telhet. Trianon árvái E fejezetnek kulcsfontosságú része a menekültek kérdése. 1918 és 1924 között a hivatalos statisztikák szerint csaknem 350 ezer, ám valójában több mint 400 ezer menekült kerekedhetett fel, és hagyta el az utódállamokat. Integrálásuk története, politikai opcióik, egyesületeik, emlékezéskultúrájuk a magyar történelem mindeddig elmondatlan fejezete. Az egyetlen róluk készült feldolgozás amerikai magyar történész munkája, amely több mint harminc éve jelent meg. A menekülteket sokan a vagonlakókkal azonosítják, holott többségük nem vasúti teherkocsiban lakott; középosztályi tömegnek láttatják őket, holott nem csak azok voltak közöttük. És még kevesebbet tudunk etnikai vagy felekezeti hátterükről – mintha a magyar zsidóság lapjai is tartózkodóak lettek volna menekült hitsorsosaik történetének bemutatásában. Vajon miért? A kutatás harmadik fejezete a megszilárduló határok vizsgálata: hogyan alakította át az új határ az ott élők mentális térképét, gazdasági viszonyait; mikor állt fel a fejekben is a határ; hogyan szankcionálta az állam a határátlépést, a csempészetet; hogy regenerálódott a házassági piac. Ezek mind olyan kérdések, amelyek közelebb hozhatják a határváltások hétköznapi tapasztalatait. Bizonyos értelemben ide tartozik a határváltások közép-európai kontextusának vizsgálata: hogyan jöttek létre, maradtak fent, majd tűntek el azok az átmeneti államok a régióban, Fiumétól a Lajtabánságon át Vilniusig, amelyek talán többet jelentenek múló egzotikumnál? Hogyan reagáltak rájuk a helyi elitek, a nagyhatalmak? Milyen elképzeléseik voltak saját szerepükről, az önrendelkezésről; miért maradt fent hosszú időn át az egyik, és miért tűnt el a másik? Végezetül a Trianon a magyar társadalom emlékezetében című fejezetben azt szeretnénk megvizsgálni, hogy a történetírásban, a politikai gondolkodásban, az irodalomban (nem csak a magas irodalomban; legalább ennyire érdekes a ponyva világa is), a művészettörténetben (a most létrejövő emlékművek vajon modelleket követnek-e, illetve mi a helyük egy-egy település szövetében, kik az aktorai a felállításnak?) és a magyar társadalomban hogyan jelenik meg a békeszerződés – ez utóbbit főleg a szociológia módszereivel fogjuk vizsgálni. Amikor a kutatás 2021-ben véget ér, minden reményünk meglehet arra, hogy olyan, legalább nyolc-tíz kötetből – forrásközlésből és monográfiából – álló korpusz jöhet létre, amely hosszú időre meghatározhatja a korszak kutatását, és eltörli a történettel kapcsolatos hiányokat. És ezzel a magyar történettudománnyal szemben gyakorta megfogalmazott szemrehányás – „Trianonnal nem foglalkoznak a történészek” – minden bizonnyal érvényét veszti. Ablonczy Balázs Magyar Nemzet 2016. június 28.A IV. Pécskai Magyar Napok sikereKedvezőtlen időjárásban is színes program A IV. Pécskai Magyar Napok szombat esti programjára, talán a kánikula miatt, kevesen mentek ki a piactérre, ahol megnézhették a Kocsik Vali vezette pécskai zumbacsoport bemutatóját 18 órától, őket a VIII. Erdélyi Humorfesztivál nyertese, György Botond követte, aki stand-up comedy műsorral szórakoztatta a közönséget. 20 órától kezdődött a makói Metalstorm rockegyüttes koncertje. Az est sztárvendége, a bánffyhunyadi származású Antal Timi, a 2012-es X-Faktor legjobb női hangja 22 óra után lépett színpadra, és több mint egyórás, színvonalas élő koncertet adott zenekarával a mintegy 150 nézőnek. A napot a 23 órakor kezdődött retró-diszkó zárta. Vasárnapi szertartások Vasárnap 14 órától a református templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, a római katolikus templomban 18 órától, ugyancsak a Magyar Napok jegyében bemutatott szentmisén a Búzavirág Néptánccsoport népviseletbe öltözött párjai és a hívek körében Antal Péter újraválasztott polgármester és Miodrag Stanoiov alpolgármester társaságában jelen voltak a magyar tanácsosok is. Szentbeszéde végén ft. Czeglédi Ferenc plébános a híveit imára kérte a város új vezetőségéért, beleértve a tanácsosokat is. Rájuk az a feladat hárul, hogy megőrizzék mindazokat az értékeket, amelyeket az őseink létrehoztak. Ugyancsak rájuk hárul kulturális értékeink megőrzésének, továbbvitelének a feladata is, ezért Isten áldását kérte a munkájukra. Néptáncgála esőben A szertartás után 19 órától a program néptáncgálával folytatódott a szabadtéri színpadon, csakhogy akkora szemerkélni kezdett, majd egyre sűrűbben esett az eső. Éppen ezért a nézők inkább távolból, a sörsátrak alól szemlélték az előadást. Először a Búzavirág Néptáncegyüttes Bojtocska csoportja lépett színpadra, ahol gyermekjáték egyveleget mutatott be. Utánuk a Kisboglárka, majd a Nagyboglárka szatmári táncokat adott elő Engi Márta Ildikó betanításával. A 2010-ben alakult battonyai Szivárvány Néptánccsoport moldvai, majd somogyi táncokat mutatott be Makra András betanításával, Pelyva Nagy Zsuzsa vezetésével. Utánuk a Csanádpalotai Hagyományőrző Néptánccsoport, a szegedi Cuháré Táncműhely és a Búzavirág Néptánccsoport szinte már zuhogó eső közepette mutatta be, utóbbi magyarbődi táncát, amivel Brüsszelben nagy sikert arattak. A koreográfiáját Engi Márta Ildikó és Forgács Zsombor állították össze. Ugyancsak a Búzavirág szentiványi táncokat adott elő, mindnyájukat a szegedi Ménkű Banda kísérte. Koncert, Szent Iván-napi tűzgyújtás A népi hangzást modern elemekkel vegyítő Motiva zenekar 22 órakor kezdődött koncertjére már többen összegyűltek a téren, a 23.30 órai tűzugráson pedig szép számban részt vettek a pécskai magyarok. A rituális tűzgyújtás, a tánc és a sötétben lobogó tábortűz különleges hangulatot teremtett, a tüzet átugrók és a nézelődők is – az ilyenkor szokásos – csörgőalmát kaptak a szervezőktől. Civilszervezetek a téren A IV. Pécskai Magyar Napok rendezvénysorozatának mindkét napján az italt, kávét, élelmet kínáló számos sörsátor társaságában, egy-egy jókora esernyő alatt a Pécskai Humanitas Egyesület vezetősége, Hajas Erzsébet elnök és Moş Andrea Tímea alelnök bemutatta a foglalkozásokon a gyermekek által készített munkákat, továbbá a segítő munkatárs, Haica Erzsébet által készített dísztárgyakat. Az asztalra helyezett urnába az Egyesület céljainak a megvalósításához önkéntes felajánlásokat fogadtak el, amelyekért a jelzett munkákból, dísztárgyakból adtak cserébe. Ugyancsak a téren állította ki falumúzeumi gyűjteményét, használati tárgyait, a látogatókat saját sütésű krumpli-pogácsával, almás pitével kínálták a tornyai Pro Pir Kult Egyesület alapítói, Tóth Piroska és Suttyák András. A Pécskai Magyar Napokat a helybeli magyar szervezetek, az RMDSZ, az RMDSZ Nőszervezete, a Búzavirág Egyesület, az MKIDSZ Pécskai Magyar Ifjúsági Szervezet, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, a Pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület szervezték, Pécska Város Polgármesteri Hivatala és a Helyi Tanács támogatásával. A kedvezőtlen időjárás ellenére is sikeres, színes program szervezői és támogatói köszönetet érdemelnek. Balta János, Sinka Pál Nyugati Jelen (Arad) 2016. augusztus 8.Tánc mint örökségÖtödik kiadásához ért a gyergyói táncok tábora. Frontembere Farkas Tamás, aki gyűjtötte, tanulta és Berecz Andrással hazakísérte a gyergyói tánclépéseket. Az első tábor 60–70 fővel indult, most 150–160 gyerek volt. Egy hét táborozás Gyergyóremetén a népdalok és néptánc jegyében, a gyergyói figurák éltetéséért – így jellemezhető a szombat este gálaműsorral véget ért V. Gyergyói Tánc- és Zenetábor. A népes jelentkezés alapos programbeosztást igényelt, tudtuk meg a program koordinátorától, Bakai Ádámtól. Négy helyszínen folyt az oktatás. Farkas Tamás és Gál Nóra a haladóknak, Ivácson László és Tekeres Gizella a középhaladóknak, Laczkó-Benedek Tünde és Balogh Szabolcs a kezdőknek tanította a gyergyói táncokat. Újdonsült tánctanárukkal, Rigmány Lajossal és Kingával gyimesi táncokat tanult a remetei Sirülő néptánccsoport, akik az elmúlt négy tábor alatt, és azon kívül is a gyergyói tánclépéseket gyakorolták. De volt további helyszíne is a tábornak: az ötödik helyen folyt a hangszeres oktatás Vizeli Balázzsal, hét hegedűssel és egy brácsással, Erőssné Sándor Judit feladata volt a népdaloktatás csoportokban és közösen. Mindezek mellett esténként adatközlők fellépését nézhették meg – táncház előtt – a táborlakók. Majd minden gyergyói településről érkeztek idős táncosok, hogy tudásukat megosszák. András Gabriella iskolapszichológus ezúttal szülőként és kísérőként volt jelen a gyergyói táborban. „A Hóvirág néptánccsoport képviselőit kísértem ebbe a táborba. Már vakáció előtt meg volt hirdetve, tavaly is részt vettünk, igaz, akkor többen. Most ért véget a hóvirágos tábor, sokaknak más programjuk adódott, így idén kevesebben jöttünk. A Hóvirág szervezte, Nagy Zsuzsa gondoskodott arról, hogy minden nap legyen, aki szállítsa és kísérje a gyerekeket, szülőket vont be segítségképpen” – ismertette a tényeket András Gabriella. Elmondta, a gyergyószentmiklósi néptánccsoport vezetősége nagy figyelmet fordít arra, hogy minél változatosabb táncoktatásban legyen részük a gyerekeknek, minél több vidék táncát megismerjék. Gyakori, hogy a gyerek, ha távol is kerül születési helyétől, szívesen visszatanulja a táncot? – érdeklődtünk Farkas Tamástól. „Mindenki a gyökerei miatt kíváncsi a múltra, az ősökre, azok származására, a kultúrájára, életre, táncra. Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben az is megtörténjen, hogy Amerikába hívnak gyergyói táncot oktatni. És nem szeretnénk visszautasítani” – neveti el magát a táncoktató. Van kitől tanulni, és van, akinek átadni. De még bővítésre is lenne mód, hisz indulhatna cimbalomoktatás, a tánc és énekpróbák közötti szabadidőben népi foglalkozásokba is belekóstolhatnának a gyerekek. Csak javukat szolgálná, ha megismernék a bútorfestést, nemezelést vagy akár a fafaragást. Szombaton este gálaműsorral mutatták meg a táborozók a nagyközönségnek, mivel töltötték az idejüket egy hétig. Lassan nem lesz olyan gyergyószéki ember, aki ne hallana erről a visszaidézett tudásról. Sőt, határokon is túlment a híre, főleg mióta a Művészetek Palotájában is megízleltették a figurákat. A szervezők nem akarnak ennek határt szabni. Jövőre újabb tábort terveznek, lehetőséget kínálnak a tánctanulásra. És hogy az akarat is érzékelhető legyen, íme egy tény: az idei táborban a remeteiek ingyen vettek részt, hogy pénzhiány miatt távol ne mAradjon egyetlen csemete sem. Sőt, ingyen kapták az ebédet és vacsorát. Utóbbit azért is, hogy le ne mAradjanak az azt követő táncházról. De kedvezményt kaptak a Gyergyószék valahány településéről érkezők is, a legfontosabb, hogy ők ismerjék saját táncaikat. Ugyanakkor nyitott mAradt a rendezvény, így nyílt mód arra, hogy az udvarhelyiek vagy éppen a svájciak, magyarországiak is csatlakozhassanak. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. szeptember 4.RövidenHadiárvák találkoztak Pénteken a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben rendezett hadiárva-találkozót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Kézdiszékért Egyesülettel partnerségben. A megjelent mintegy húsz kézdi- és orbaiszéki hadiárvát Kiss Erika, az EMNT munkatársa köszöntötte, majd a Nagy Zsuzsanna magyartanár által felkészített lemhényi diákok verses–zenés összeállítását követően, Biró Erika lelkész olvasott részleteket Demeter Béla második világháborús, eddig kiadatlan naplójából. Ilyés Botond történelemtanár, városi tanácsos a korszak helyi történéseiről beszélt, felidézve dédnagyapja fogságának történetét, majd a székelytamásfalvi Vilikó Kálmán édesapja, míg az ozsdolai Mocsáry-Gondos Adalbert mindkét szüleje halálának történetét osztotta meg az egybegyűltekkel. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-30 | 31-34
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
